Ascaris parazita életmód,
Főoldal » Betegségek » Fertőző betegségek » Parazitafertőzések » Orsóférges fertőzés ascariasis Az emberi megbetegedéseket okozó orsógiliszta Ascaris lumbricoides pontos leírása Carl Linné nevéhez fűződik.
A fonalférgek közé tartozó, nagy termetű, centiméteresre növő fehér színű féreg a földigilisztához hasonlít. Hím és nőstény alakja van, Ascaris parazita életmód helye a vékonybél.
A Magyarországon előforduló féregfertőzések
Az egész világon előfordul, de a nedves, meleg éghajlaton gyakoribb, mert az ottani környezet kedvezőbb számára. Terjedésében szerepe van a személyi higiénének és a szociális körülményeknek.
Közvetlenül emberről emberre nem terjed, mert petéi csak akkor tudnak kifejlődni, ha érési folyamaton esnek át, s ehhez a talajba kell jutniuk. Az ilyen módon fejlődő férgeket a parazitológiában geohelmintnek",földi féregnek" nevezik.
Terjedését a talajjal való érintkezés segíti, ebből következően vidéki környezetben, s ott is elsősorban a gyerekekben gyakoribb. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a Földön körülbelül 1,4 milliárd orsógilisztával fertőzött ember él. A fertőzöttek zöme dél-ázsiai, a távol-keleti és az afrikai országok lakója.
Bélféregtől légzési panaszok - HáziPatika
Egyes országokban a fertőzöttek aránya az 50 százalékot is eléri. Egy részük krónikus orsóférgességben szenved. Az Egészségügyi Világszervezet a helyi egészségügyi hatóságokkal együttműködve néhány afrikai országban négyhónaponként ismételt gyógyszeres kezeléssel igyekszik megakadályozni az orsógiliszta és más bélférgek - az ostorgiliszta Trichuris trichiura és a bányaféreg Ancylostoma duodenale - terjedését.
Az iskolások körében végzett gyógyszeres kezeléssel próbálják elejét venni annak, hogy a betegség krónikus szakaszba jusson, illetőleg csökkenteni a Ascaris parazita életmód jutó peték mennyiségét. Gazdasági számítások igazolják, hogy a megelőzés költségei alatta maradnak a gyógyítással járó kiadásoknak.
Ascaris parazita életmód
Európában az orsógilisztás fertőzés kevésbé gyakori, mint a trópusi vidékeken, átlagosan a lakosság százalékát érinti, persze országonként eltérő arányban. Hazánkban a népesség átlagos fertőzöttsége 0,5 százalék körül van. Az orsógilisztás fertőzés a hegyes-dombos vidékek hátrányos helyzetű lakosai körében a leggyakoribb, ott egyes gócokban eléri a l 0 százalékot is. A Ascaris parazita életmód élősködő orsógiliszta nősténye centiméter hosszú, a hím valamivel rövidebb.
A fertőzött ember ürülékével távozó ovális peték um a méter milliomodrésze légcső helmintusok. A talajra kerülő petékből burkának védelmében kedvező körülmények között - °C-on elegendő nedvesség hatására - két-három hét alatt fejlődik ki a fertőzőképes lárva.
Nyirkos, árnyékos helyen a peték ebben az állapotban három-öt évig megőrzik fertőzőképességüket. Az emberbe úgy juthatnak be ezek a kitartó peték, ha lenyeli őket.
Navigációs menü
A vékonybélben a burok fölreped, s a lárva kibújik. Átfúrja magát a bél falán, bejut az erekbe, s a vérkeringéssel a tüdőbe, majd a légcsőbe, végül a garatba. A lárvák vándorlása körülbelül tíz napig tart, s közben 0,2 milliméteresről 1,5 milliméteresre nőnek. Gazdájuk a garatba jutott férgeket újra lenyeli, s azok ismét az emésztőrendszerben találják magukat.
A vékonybélben megtelepszenek, s ott ivarérett orsógilisztává fejlődnek. A kifejlett orsógiliszta nősténye párosodás után tömegesen érleli a petéket, s a fertőzött ember peteürítővé válik. A fertőzés és Ascaris parazita életmód petéknek a székletben való megjelenése között hatvan-nyolcvan nap telik el. Az orsógilisztás fertőzés klinikai tünetei a fertőzés mértékétől és az ember fogékonyságától, valamint a féreg fejlődési szakaszától függően igen változatosak.
A tüdőben vándorló lárvák tömege esetenként meghűlésre jellemző panaszokat okoz, köhögéssel, hidegrázással és lázzal.
Enterobiasis
Az ilyenkor készített röntgenfelvételeken a hörgők mentén bronchopneumoniára utaló beszűrődések figyelhetők meg. A bélbe visszajutó és ott növekvő férgek számuktól függően enyhébb vagy súlyosabb hasi panaszokat okoznak. Jellemző tünet a köldök körüli; gyakran hasmenéssel társuló fájdalom. A legsúlyosabb panaszok akkor jelentkeznek, ha a férgek elhagyják megszokott élőhelyüket, és bejutnak a máj vagy a hasnyálmirigy vezetékébe, és elzárják azokat.
Megesik, hogy az orsógiliszták átfúrják a bél falát, és hashártyagyulladást okoznak.
A nagy számban élő férgek bélelzáródást is okozhatnak. Mind a tüdőben, mind a bélben fejlődő férgek kelthetnek allergiás tüneteket, köhögési rohamokkal, bőrkiütésekkel.
A Magyarországon előforduló féregfertőzések
A hosszan tartó, ismételt orsógilisztás fertőzés, főleg, ha gyerekkorban éri az embert, kedvezőtlenül hat a testi fejlődésre, és rontja a betegségekkel szembeni ellenállóképességet. Az orsóférgesség gyógykezelésére a mebendazol- és az albendazol-készítményeket használják.
A Wikimédia Commons tartalmaz Orsóférgek témájú kategóriát.
A parazitológiai diagnózis alapja a szabad szemmel is látható férgek azonosítása, illetőleg a székletben található peték mikroszkópos kimutatása. Az élősködő terjesztője a fertőzött ember, aki a székletével ürített féregpetékkel szennyezi a talajt.
Orsóférgek
A petéket tartalmazó talajpéldául a tisztítatlan Ascaris parazita életmód elfogyasztásakor a szájba juthat. Ebből következik, hogy egy-egy terület fertőzöttsége közvetlen összefüggésben Ascaris parazita életmód a helyi környezet- és település-egészségügyi állapotokkal, és magyarázatot ad arra is, miért nagyobb az orsóférgesség gyakorisága bizonyos gócokban. Ahol egyszer a talaj fertőződésével kialakult egy góc, ott évtizedekig nagyobb az újrafertőződés kockázata. A fertőzés megelőzésében sokat segíthet az egészségügyi felvilágosító munka, mert figyelmeztet a székletszóródással járó veszélyre valamint a személyi higiéné fontosságára.
A gócok felszámolása érdekében fel kell kutatni a fertőzést közvetítő személyeket, és gondoskodni kell gyógykezelésükről. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon nagy eredményeket értünk el az ostorgiliszta Trichuris trichiura és az orsógiliszta Ascaris lumbricoides fertőzési gócainak felszámolásában.
